Prológus

- Nem, nem vagyok részeg. Nyugodtan mond el mit érzel. Figyelek – persze hogy részeg voltam, de akartam a lányt, több mint fél éve. Mióta összejött azzal a kreténarcúval, azt hittem nincs esélyem, erre ma az én karjaimban köt ki, és még meg is csókol. Nem én kezdeményeztem ő volt, kibaszottul megcsókolt. Nyertem, enyém a lány a másik megcseszheti ott, ahol van. Nyert ügy. Tiszta. Nincs mit ragozni rajta. Szőke haját idegesen a füle mögé simította miközben rám nézett. Meleg csoki barna szemei kedvesen vizslattak, de semmi tűz nem volt bennük. Bezzeg amikor, a seggem fogdosta tánc közbe nem így nézett.
- Jó volt veled, meg minden, de nem lehetünk együtt – nyögte ki végre.
- Ahha és miért nem? – kérdeztem, miközben még három korty vodkával gazdagítottam a véralkoholszintem.
- Mert én Andrist választom, ő nem csak testileg, hanem lelkileg is támogat érted? Gondoltam, hogy adok neked még egy esélyt, és örök emlék lesz számomra, ez a csókunk meg minden, amit értem tettél. Ma akartam eldönteni mi legyen pontosan – magyarázta gond nélkül a szemeimbe nézve és fogalma nem volt róla, hogy rábaszta az atomot az így is instabil váramra.
- Nekem is maradandó élmény lesz – húztam le újabb négy korty vodkát, aztán felpattantam kicsit instabilan és megálltam előtte – Önző kurva – néztem utoljára azokba a szemekbe, amiket fél éve minden este elképzelek elalvás előtt. A tömeg elmosódott előttem, a zene lassú volt, de egyszerűen éreztem merre kell mennem. A földet bámultam, a tájékozódás érdekében, aztán hirtelen bevillant a látószögembe egy piros converse.
- Cső faszfej – pillantottam fel a nálam két fejjel magasabb srácra. Elképzeltem, hogy ő is ugyanazt a szájat csókolja, amit én öt perccel ezelőtt. Ugyanazt a segget fogdossa és talán őt is ugyanúgy átbassza majd a lány. Azt kívántam érezze azt, amit én. Ahogy arcára néztem legalább három feje volt, mint egy béna régi sci-fiben, találomra teljes erőből csaptam le jobb kezemmel, ő meg eldőlt, mint egy zsák krumpli. Lefogtak…